Az utolsó közös munka 2.

Hali. :) 

Egy újabb rész a tegnap elkezdett történetemből. Este, a Castle előtt még tervezek egyet, esetleg kettőt másból is, hogy bepótoljam az egy hét elmaradásom! ;)

2. fejezet

Lanie Parish elhúzott szájjal tanulmányozta a halott férfit, Beckették eközben felmérték a bűncselekmény helyszínét. - Ki az áldozat? - lépett mellé Beckett.
Lanie látta barátnőjén, hogy valami megváltozott. A szemei csillogtak, a szája pedig néha fel-fel görbült.
- Oké - hagyta ennyiben. Kate kérdőn emelte rá a tekintetét. Laine legyintett, majd később kikérdezi a nyomozónőt öröme forrásáról. - Az áldozat neve, Derek Cole, a harmincas évei végén járhatott, eddig hat darab szúrt sebet találtunk az oldalán, kettőt a mellkasán, és hármat a hátán. Nem hiszem, hogy védekezett volna, vagy hátulról támadták meg...
- Vagy ismerte a gyilkosát! - fejezete be a mondatot halkan Kate. Ez az eset elvette a kedvét. Nagyon hasonlított az anyja gyilkossági ügyéhez, de tudta, hogy eltér tőle. A felbérelt gyilkos már egy éve hallott.
- A zsebében találtunk egy cetlit, amire Amanda Joe neve volt felírva, kissé sietős, kapkodós írással - folytatta a boncnok, és felmutatta az apró kis cetlit.
- Rendben, amint lehet behívatjuk kikérdezni! - Ezzel kivette a boncnok kezéből a felé tartott papír darabot.
Javi ekkor ért melléjük.
- Esposito, te és Ryan keressétek fel ezt a nőt - adta most a férfi kezébe - és hozzátok be az őrsre. - Adott ki egy újabb parancsot, amire Javi egyből rá is bólintott.
- Továbbá egy szórólapot, amin egy tegnap esti koncertet hirdettek. Jóval a vége előtt eljöhetett, ugyanis a koncert innen másfél órára volt. A halála idejét pedig éjfél és egy között tippelem. A koncertnek egykor lett vége... szóval... hmm. A továbbit rátok bízom, Kate! - Fejezte be Laine.
- Köszi, Laine - bólintott Kate. Már fordult is volna el, hogy belevesse magát a munkájába, amikor a boncnok a karja után kapott.
- Castle jelentkezett? Ezért ez a csillogás a szemedben? - Látta, hogy Beckett arca megkeményedik, ezért behúzta a vész féket. - Vagy beadtad Joshnak a derekad és jártok?
- Josh és köztem nincs semmi, egyszerűen csak levakarhatatlan idiótát játszik - mormogta, majd lágyabban hozzátette. - Castle jelentkezett, de egyenlőre még nem tagja újra a csapatnak.
- Az első lépés már megvolt - mosolyodott el a boncnok, majd megrázta a fejét, látva Kate szemében a remény fényeit. Még most se szokta meg, hogy a nyomozónő ennyire nyilvánvalóan odavan az íróért. Bár ezt saját maga előtt még tagadta. De ő látta a nőn, sőt mindenkin, hogy Castle felbukkanása mindent megváltoztatott. Hiába ellenkezett mindenki az elején ellene, főleg Kate. Az író mindnyájuk szívébe belopta magát.

Kate sóhajtva lépett be az örsi liftbe. Hol van még a holnapi nap? - gondolta. Addig annyi munkája és teendője lesz még... Fáradt és megviselt arccal lépett ki a liftből, az első ember akit meglátott...
Tátott szájjal nézte a férfit - semmit se változott, az arcán a szokásos gyermeteg mosoly játszott, a szemeiben a megszokott huncut csillogás fénylett.
Castle kék íriszei egyből a nőre siklottak - amint meghallotta a lift ajtó kinyílását tudta, hogy kedvenc nyomozónője lép ki majd rajta. Nem kellett csalódnia.
- Castle...
- Beckett - vidám vigyor terült el a helyes arcon. Már lassan fél órája az őrsön tartózkodik, és várja a nyomozót. Erre a pillanatra várt azóta, hogy négy hónapja elhagyta ezt a helyet.
A helyszín adott volt: Az őrs.
- Egy új ügy? - kérdezte a nő elé sétálva, aki még mindig döbbenten nézte az írót. Nem akart hinni a szemének... Reggel még csalódott volt miatta. Azóta már telefonon megbeszéltek egy találkát... és most. Itt áll teljes valójában.
- Te meg mit keresel itt? - kérdezte Kate felhúzott szemöldökkel. Próbált úgy tenni, mint aki még mindig mérges. Az a fránya büszkeség. - Nem hiszem, hogy ezt beszéltük meg telefonon.
- Ha zavarlak, akár el is mehetek! - Természetesen nem gondolta komolyan, csak heccelte a nyomozót. Sikerrel. Kate arcán egy pillanatra rémület ült ki, aztán rendezte arcvonásait.
- Azt azért nem mondtam - válaszolta végül.
- Ezek szerint csatlakozhatok az ügyhöz, Beckett nyomozó?
Kate gondolkodóba merült. Vajon jó egyből a közepétől kezdeni? Folytatni a dolgot, mintha mi sem történt volt?
Végül is... szüksége volt az íróra. Nagyon!
- Ha rendes fiú leszek - kacsintott rá Kate, majd az asztalához sétált és leült. Nem lepődött meg a kávés poháron, amit rajta talált. - Köszönöm!
- Mindig - felelte az író, miközben helyet foglalt a székében.

~FOLYT.KÖVI.~

Az utolsó közös munka 1.

Hali. :) 

Egy újabb írás, címe: Az utolsó közös munka. Kicsit figyelemfelkeltő, nemde? :D A második évad végétől kezdődik, Castle nem jelentkezik, Beckettet pedig kétségek gyötrik. Josh egy egyszerű udvarló! ;)

 1. fejezet 

Kate Beckett mereven nézte a mellette lévő üres széket, ahol lassan már négy hónapja nem ült senki. A nyomozónő ezen kívül néha-néha a mellette heverő telefonra kapta a tekintetét, ami az istenért se akart megszólalni. Legalább, ha egy új ügybe hívnák... addig se gondol a marconán jóképű íróra, akinek már egy hónapja jelentkeznie kellett volna.

Néhány asztallal odébb Espo és Ryan komor tekintettel nézték Beckett nyomozót. Nekik is hiányzott az író, Caslte fényt hozott komor mindennapjaikba. Amióta a férfi elment, minden olyan mint régen, mielőtt megjelent volna, talán még rosszabb. Sokkal rosszabb.

- Talán még Hamptonsban van - nézett Ryan barátjára. Akaratlanul is hangosabbra sikeredett a mondat, Kate meghallotta. Felkapta a fejét és az Őt bámuló két férfira nézett.

Javi keze automatikusan mozdult, nagy ütést mérve Ryan tarkójára, aki felnyögött fájdalmában és meglepettségében.

- Kétlem - súgta, Ryannél jóval halkabban Javi. - Holnap lesz a könyvbemutatója, amire minket nem hívott meg!

- De...

Beckett éppen elcsípte Javi utolsó mondatát. Furcsa szorulást érzett a mellkasában..., alig kapott levegőt, de ezt nem mutatta. 

Castle minden bizonnyal a második ex feleségével van, és élvezi az őrsön kívüli életet. Csak azt nem értette, hogy akkor mire volt jó ez az egész a férfinak. Miért lépett az életükbe, hacsak úgy kilép? Egyszerűen? Egy szó nélkül! Amikor megígérte, hogy visszatér!

Kate nagyon dühös volt az íróra, legszívesebben felkereste volna és...

- Chh - nyögte Kate, majd felpattant, de ugyanabban a pillanatban megszólalt a telefon. Javi és Ryan azonnal cselekedett, a nyomozónő asztalához siettek. 

Beckett bizonytalanul nézte a készüléket.

Vajon Ő hív? - gondolta reménykedve. Nyelt egy hatalmasat majd a készülékért nyúlt. - Beckett - szólt bele bizonytalanul.

- Kate? - Castle hangja fogadta a másik oldalon. A szíve hevesebben kezdett verni, felforrósodott a teste és megnyugodott. 

- Hmm... az eltévedt író hazatért? - gúnyosan csattant a hangja.

Javi elmosolyodott, Ryan pedig a levegőbe boxolt örömében. Természetesen mindkét társától kapott egy-egy furcsa pillantást.

- Sajnálom, hogy eddig nem hívtalak - sóhajtotta bűnbánóan Castle. Olyan hosszú idő után, végre ismét beszélnek és ez mindkettőjüknek fontos pillanat volt. - Beszélnem kell veled, Kate!

- Oké - ejtette lassan a szavakat a nyomozónő. Volt valami a férfi hangjában amit nem értett. Furcsa volt.

- Eljönnél a holnapi könyvbemutatómra? - kérdezte bizonytalanul az író. - És természetesen mindenki meghívott az őrsről!

Kate elmosolyodott, az utolsó mondatában felfedezett egy kis gyermeteg humort. Ez már nagyon hiányzott neki, és biztos volt benne, hogy másnak is. Javira és Ryanra sandított, a két férfi természetesen őt bámulta, válaszokra várva a telefonbeszélgetés után.

- Én mindenképpen ott leszek! - biztosította a férfit.

A vonal végében egy megkönnyebbült sóhajt hallott.

- Remek! - örvendezett az író, majd hozzátette. - Aztán csini ruhába gyere!

Beckett elhúzta a száját, aztán elmosolyodott és a fejét kezdte csóválni.

- Te sose változol! - Hál' istennek! - tette hozzá gondolatban.

- Ahogyan te se, Kate! Akkor holnap!

- Holnap - ígérte Beckett. Egyszerre tették le a telefont. Mindkettejük szíve megdobbant a tudattól, hogy hosszú idő után, holnap újra láthatják egymást.

Visszahuppant a helyére, majd mosolyogva az író üresen álló székére pillantott. Már kevésbé érezte azt a nyomasztó ürességet - amit általában, amikor a székre pillant.

Ryan épp érdeklődni akart, amikor a telefon ismét megszólalt.

Beckett sejtette, hogy nem az író hívta vissza, lélekben már felkészült egy újabb gyilkossági ügyre, ami épp jókor érkezett...

- Beckett - szólt bele határozottan. Néhány szót váltott a felettesével, majd a két férfira pillantott. - Egy újabb gyilkosság! Indulás! - Adta ki a parancsot.

Sejtette, hogy hamarosan rákérdeznek, miről is beszéltek a rég látott íróval.

~FOLYT.KÖVI.~

Hamptons 3.

 Hali!

Ma előbb hoztam ez a részt, ugyanis ma Castle 3. évad megy a Tv-be, nem mintha ezt ti nem tudnátok! ;) Jó olvasást!

 Hamptons 3. fejezet

Indulás

'Egy heves csókcsata után, Castle hálószobában folytatták egymás kényeztetését.'

A nő remegve adta át magát a szeretett férfinak. Az író mohon becézgette a számára méz édes ajkakat, miközben fokozatosan hajtotta magát, és főleg Katet a gyönyör felé. 

Kate testem megrázkódott, tekintete elhomályosult - így adva Castle tudtára a kielégültséget. Nem sokkal utána az író is követte a mennyei gyönyörbe, most már ketten szárnyaltak egymás karjaiban.

Percekkel később már mindketten mélyen aludtak, erősen kapaszkodtak a másikba. A nyomozónő végül úgy döntött a férfi mellett tölti az éjszakát, majd reggel korán kell és haza megy összepakolni. Az író ezt egy cseppet sem bánta.

Beckett másnak reggel hatra állította az órát, ami a megadott időben fel is ébresztette. Természetesen a mellette fekvő író nem ébredt fel, mélyen aludt.

Homlokon csókolta Castlet, majd óvatosan kimászott mellőle, hogy még véletlenül se ébressze fel őt.

- Hello, Kate! - üdvözölte Martha az épp leérkező - ruhában lévő - Beckettet.

- Jó reggelt, ilyen korán?

- Peterrel töltöm a hétvégén Európában, a repülőgépünk pedig nem vár - mosolygott a Katere. - És te hogyhogy itt, nem ma mentem Hamptonsba?

Kate hevesen bólogatott.

- Este itt ragadtam - pirult el Kate, majd lesütötte a szemeit. Vajon Martha mennyit hallott a tegnapi akciójukból? - De most megyek is, van egy-két bepakolásra váró dolgom.

- Rendben, drágám! Érezzétek jól magatokat! - Ezzel megölelték egymást, Kate pedig elhagyta a Castle házat, ahol jelenleg anya és fia élt. Alexis éppen táborban volt, de sok időt nem tölthet majd itthon, ugyanis épphogy megjön, máris mehet az Egyetemre.

Kate mindössze két órát foglalatoskodott a bepakolással és a ruhák szép elrendezésével. Két táskába pakolt - számára a legfontosabb dolgokkal ellátva a bőröndöket. Másfél órát töltött a készülődéssel, sminkeléssel.

Egy barack színű selyem tapintású kivágott felsőt, és egy egyszerű kék farmert vett fel, biztonság esetére kabátot is készített ki.

A haja göndör maradt, már nem volt ideje kivasalni, pedig tervezte. A sminkje is egyszerű volt, pont illett a kiválasztott ruhájához.

Mire feleszmélt már tíz óra volt. Castle pedig pont tízre mondta. Épphogy erre gondolt megcsörrent a telefonja, a kijelzőn kedvenc írója mosolygott rá.

- Lent várlak! - Castle ennyit mondott, máris lenyomta a telefont. Kate megfogta a húzható bőröndjeit, bezárta a lakását és elindult lefelé.

Az író már várt rá, egy taxi oldalának dőlve nézte a nőt, arcát egy gyermeteg mosoly játszott. Katehez lépett és finoman szájon csókolta köszönésképpen. Mire a nő feleszmélt Castle megfogta a bőröndjeit és a taxiba pakoltatta.

Kate beszállt a taxiba, nem sokkal utána Rick is helyet foglalt mellette. Az író a nő keze után nyúlt és összefűzték ujjaik.

- Készen állsz? - mosolygott Rick a nőre, aki csak bólintott és viszonozta a kedves mosolyt. - A reptérre - fordult az író a sofőr felé.

Egy órán belül kiértek a reptérre, ott átestek a szokásos szondázáson, majd a várakozóban helyet foglaltam. Kate izgatottan nézte a képernyőt, amin a gépek indulása állt.

- Nincs kedved enni valamit felszállás előtt? - kérdezte a mellette ülő író, aki kicsit nehezebben tűrte a várakozást. 

Kate fejcsóválva felkuncogott.

- Ahogy óhajtod! Mit ennél?

- Tulajdonképpen a tegnap esti desszertemre vágyom, a baj csak az, hogy arra még várnom kell pár órát! - sóhajtotta Rick vágyakozóan, kék szemei a nőébe mélyedtek. - Most akár beérném egy szendviccsel is...

- Oké, az most nekem is jól esne! Persze a desszertről se feledkezhetünk meg - kacsintott kedvesére. - Majd Hamptonsban!

- Nem felejtek Beckett nyomozó! - incselkedett Rick egyre közelebb hajolva a nőhöz. Ajkaik egymáshoz értek. 

Csilingelés hallatszott, a nő azonnal elhajolt a férfitől és a képernyőre szegezte tekintetét.

- Új látom a szendviccsel is várnod kell a felszállásig, ugyanis indul a repülőnk!- nevetett boldogan Kate.

~ FOLYT.KÖVI.~

Titkok 1.

Hali!

 Új story, új rész! :) 

Holnap jön Hamptonshoz is új fejezet! :D 

Titkok 1. fejezet

Hívás

Kate nevetve simult a szeretett férfi karjaiba, miközben egyre csak azon járt az esze, hogy bár örökké tarthatnának az ilyen édes pillanatok. Castle lágyan vonta szerelmét a forró karok birtokló ölelésébe, s homlokon csókolta Katet. 

A nő úgy fordult Rick felé, hogy boldogságtól csillogó szemeik találkozhassanak. Egy hosszú pillanatig mélyen néztek egymás szemeibe, majd az író határozott mozdulattal hajolt Katehez és finoman szájon csókolta. Már éppen belemerültek volt az érzéki nyelvpárbajukba, amikor Castle telefonja rezegni kezdett.

Kate már készült volna, hogy elhajoljon, amikor Rick határozottan, mégis lágyan visszavonta magához, közben határozott mozdulattal elhajította a rezgő mobiltelefont.

Néhány édes perccel később már a házi telefon is megszólalt, Castle pedig dühösen vette tudomásul, hogy ki kell bontakoznia szerelme öleléséből.

Kate elmosolyodott és fejcsóválva figyelte, ahogy az író gyermeteg méreggel felpattan a kanapéról, megállítja a filmet - nem mintha annyira foglalkoztak volna vele eddig -, és elcsörtet a házi telefonhoz.

- Castle lakás - kapja fel a telefon nem kis méreggel a hangjában szól bele. De amint Castle meghallja a zaklatott sírást a vonal végén, minden dühe elpárolog.

- Segítened kell, Rick! - Második ex-feleségének hangja kiégette a benne lévő boldogságot, egy pillanat alatt. Sosem hallotta ilyen hangon beszélni Ginát, soha!

- Hova menjek? - Szegezte a kérdést a nőnek.

- A Parkban!

- Fél órán belül ott vagyok! - Ezzel letette. Caslte fordult egyet a tengelye körül, Kate már mögötte állt kíváncsi szemekkel fürkészve a férfit. - Egyenlőre nem tudok magyarázkodni, el kell mennem!

- Hát oké - Kate kissé elszomorodott, csalódottsága tisztán látszott. Aztán rendezte arc vonásait a férfi előtt. - Akkor haza megyek, majd holnap a kapitányságon találkozunk!

- Jó és ne haragudj! - csókolta meg szerelmét. - Megyek, a pótkulcs tudod hol van, nem? - A nyomozónő bólintott. Amint az író elhagyta a lakást a nő vissza ült a kanapéra, kezeit az arcába temette, kicsit mérges volt... Ez a telefon hívás elrontotta az egész estét...

***

A férfi hamar odaért a park bejáratához, Gina már várt rá. "Vajon amikor telefonált már akkor is itt volt?" - gondolta a kérdést Castle.

A nő szemei megdagadtak a sok sírástól, a haja kissé csapzott volt, a ruhái pedig lógtak róla. "Vajon mi történt?" Amint a nőhöz ért, magához ölelte, szorosan fonta köré a karjait.

- Ki bántott? - sziszegte a kérdést Castle. Gina teste meg-meg rázkódott az elfojtott sírástól, alig bírt beszélni.

- Nem fontos, csak vigyél haza kérlek! - könyörgött a nő.

Rick bólintott és azonnal hívta a taxit. Egész úton ölelte magához a nőt, éreztetni akarta vele, hogy ott van vele, hogy rá bármikor számíthat. Habár nem tudta mi történik körülöttük, azzal tisztában volt, hogy Ginát nagyon megviselték az események.
- Megakarnak ölni! - suttogta a nő.
- Dehogy! Azt nem engedem - feszült meg az író teste, idegesen hol az ablakból bámult ki, hol a nő arcát leste. A karjaiba merült mély álomba.
Végül úgy döntött magához viszi Ginát, nem akart esetleges komplikációkat későbbre.
Elfektette a vendégszobában, levette a cipőjét, kisimított egy kosza hajtincset az arcából, majd Ő is ment lefeküdni.
Mielőtt lehunyta volna a szemét, még Katere gondolt... a szép barna szemeire, szépséges arcára, megy vörös ajkaira, barack illatú bőrére... Aztán mély álomba merült.
Pár perccel később a másik szobában Gina szemei kipattantak és azonnal tudta hol van. Összeszedte a cuccait és visszament a parkba. De előtte írt egy üzenetet az írónak.

~ FOLYT.KÖVI.~

Hamptons 2.

Hali! 

Remélem örültök, hogy ma is hozok egy Hamptonston részt. Lehet, hogy ma még érkezik más fanfic [True Life, Titkok] rész. 

Igen, végül úgy döntöttem 3 írásom fog egy huzamban menni! :D Jó olvasást!

Hamptons 2. fejezet

 Kimondatlan "szó"

'Victoria Gates akár ki is rúghatja ezért Castlet, és ezt Kate nem élné túl egykönnyen!'

- Asszonyom... - Beckett hangja remegett a ráváró fejmosás gondolatára. 

- Úgy teszek mintha semmit sem láttam volna! - mormogta végül Gates. - Amint visszatérnek az egyhetes nyaralásból, beszélgetnünk kell Beckett nyomozó. - nézett a megszeppent nőre, aki egyre vörösebb lett zavarában. - Ja, és ez ne forduljon elő még egyszer, a 12-es őrsön!

Castle lehajolt az eldobott holmikért, még szerelme cuccait is felvette, majd Kate kezébe nyomta. Egymásra néztek, a kék és barna szempár találkozott. Mindketten érthetetlen zavart tekintettel nézték a másikat. Végül Rick vállat vont és elindult, szorosan mellette haladt vele Kate is.

A helyzet egyszerre volt furcsa és zavarba ejtő, mindketten másra számítottak. Beckett megvolt róla győződve, hogy vaslady kirúgja a szeretett férfit. Ugyanis igen kemény szabályokban tiltják a munka kapcsolatot. Ezt pedig mindketten megértették.

- Haragszol rám? - kérdezte már az autóban ülve Rick, ártatlan kutya szemekkel nézve a nyomozónőt.

Kate nemlegesen megrázta a fejét.

- Egyszerűen nem értem... - bökte ki Kate.

- Vaslady eléggé kiszámíthatatlan... egy percig megvoltam róla győződve, hogy elküld! - kuncogta az író. Kate nem találta ezt humorosnak, el se tudta képzelni az életét Castle idióta megfejtései nélkül, amik minden nyomozásban segítettek neki.
- Akkor nálad? - terelte el a szót Kate. A kérdésre Castle szeme felragyogott és heves bólogatásba kezdett. Ilyenkor jobban hasonlított egy kis gyerekre, mint egy érett férfira. De Kate ezt a tulajdonságát is imádta, minden mással együtt.
- Kate... - Castle hangja komoly lett, és mikor a nő ránézett a férfi teljesen komolysággal nézte őt.
- Igen? - kérdezte, amikor befordult abba az utcába, ahol Rick lakott.
- Mindegy, nem fontos! - hajtotta le a fejét az író, kissé szorongva.
Kate az ajkába harapott, valahol belül tudta mit akar mondani az író. Ismerte már annyira... A szeretlek szó náluk utoljára akkor hagyta el a férfi száját, amikor veszekedtek, azóta se ő, se a férfi nem mondta. Bár volt pár pillanat amikor vagy Kate, vagy Rick megpróbálta kinyögni.
- Oké - hagyta rá ismét a nő.
Az író hosszasan nézte Katet. Vajon miért nem megy neki? Már kétszer is kimondta. Persze azokban a helyzetekben még nem volt együtt a nővel. És teljesen más volt...
"Szeretlek, Kate!" - gondolta, majd felsóhajtott. Talán majd máskor...
A nyomozó nő leparkolt a megszokott helyén, Castle háza előtt majd a férfihez fordult.
- Nem hiszem, hogy sokáig maradok, még pár dolgot be kell pakolnom!
- Egy kis vacsi még belefér, nem? - A nő bólintott. - Ja, és a desszert! - Kacsintott a Katere. Aki erre szelíden elmosolyodott és az ajkába harapott.
- Most, hogy mondod, nem nagyon vagyok éhes... valami másra vágyom! - mosolygott az íróra, aki erre huncutul elvigyorodott és felhúzta a szemöldökét.
 Kate felé hajolt és hosszan megcsókolta, kezei a nő arán pihentek, miközben lágyan simogatta a puha bőrt.
Épphogy elhajolt a nőtől, ezzel megszakítva a csókot. Kate forró lehelete égette az arcát...
- Tudok mással is szolgálni! - suttogta Rick érzékien, majd, hogy szavait megerősítse végig nyalt a nő alsó ajkát, aki erre felsóhajtott és magához vonta az írót egy újabb csókra.
Egy heves csókcsata után, Castle hálószobában folytatták egymás kényeztetését

.~ FOLYT.KÖVI.~

Hamptons 1.

Sziasztok!

Hallottam ezt azt, Castle és Beckett egy romantikus hétvégén akar eltölteni Hamptons-ban, + egyéb és ihletem támadt! A blog első story-ja!

Hamptons 1. fejezet
Lebukás

Kate Beckett fáradt tekintettel nézte az előtte heverő papírokat, amik az utolsó ügyéből maradt hátra. Természetesen ebből a munkából most is kivágta magát a mellette ülő férfi, aki némán - egy huncutka mosollyal az arcán - Katet nézte. Mindig rámaradt a papír munka. Caslte sokat segített neki a nyomozásokban, de sosem segített be, ha papír munkáról volt szó.
- Ha már úgy döntöttel megvársz, végre valahára be segíthetnél nekem a papír munkába! - nézett fel a férfi csodalatos kék szemeibe.
- Jó így nekem! Most inkább csak néznélek!
Kate elfintorodott.
- Pont ez a baj! Hogy koncentráljak a munkára, ha folyamatosan engem nézel? - morogta az orra alatt Kate. - Ha holnap Hamptons-ba akarsz menni, jobb ha haza mész, csak azért, hogy nyugodtan befejezhessem a munkám!
- Oké, ahogy akarod! - szomorodott el Rick. - De ma nálam alszol? a tegnapi este...
- Csendesebben! A végén még valaki meghallja! - Kate tenyerét Castle szájához nyomta, ezzel elnémítva a férfit. Javi és Ryan valahol még itt voltak az őrsön és Kate véletlenül sem akarta, hogy megtudjak, hogy Castle-el jár!
Amint meglátta a megbántottságot csillogni Castle szemeibe, a szíve olvadozni kezdett. Végig simított a férfi arcán, majd lágyan elmosolyodott.
- Ne haragudj Rick! - mélyen egymás szemébe néztek, a pillanatot Ryan zavarta meg egy furcsa hangot kiadva magából. Mindketten az érkezőre pillantottak, Kate zavarában elvörösödött. - Ryan?
- Beckett, te menj nyugodtan haza, élvezd a szabadságot, majd én és Javi befejezzük a papír munkát! - Esposito pont ekkor jelent meg az oldalán, egy hatalmas vigyorral az arcán.
- Castle te holnap indulsz Hamptons-ba, egy hétre, igaz? - csatlakozott Javi a beszélgetésbe, közben röhögve oldalba vágta társát. - Érdekes!
- Lehet, hogy több időre megyek! Az ottani nőktől függ! - Beckett szíve összeszorult, de értette Castle szavait. Nem gondolta komolyan, csupán játszotta a szerepét. - Majd telefonálok!
Ryan elhúzta a száját, Javi pedig kételkedni kezdett az elméletükbe, miszerint Beckett és Castle együtt töltik az időt Hamptons-ba.
- Úgy mint a múltkor? - kérdezte Kate rás e nézve a férfire. Castle elmosolyodott, de nem mondott semmit. - Akkor ezt rátok bízhatom? - nézett fel a két előtte álldogáló férfira. Azok ketten csak bólintottak.
- Jó időtöltést mindkettőtöknek! - nézett Javi Castlere, majd Beckettre. - Aztán ne felejts el telefonálni Castle!
- Oké - nevetett fel Rick, majd elindult a lift felé. - Hamarosan találkozunk! - nézett vissza.
- Akkor én is itt hagylak titeket! - azzal a nő is felpattant és követte kedvesét, aki már várt rá a lift előtt. Egyszerre léptek be majd Kate megnyomta a megfelelő gombot. Az lift ajtó bezárta után egymásra néztek, elmosolyodtak, majd eldobtak mindent ami a kezükbe volt és egymásnak estek.
Hevesen csókolták egymást, tudták, hogy másodpercek kérdése, hogy a lift megálljon. Addigra elkel egymást engedniük. De ez nem ment egyszerűen, vágytak egymásra, napról napra egyre jobban.
Kate nem is értette, hogyan bírhatta ki eddig a férfi érintése és csókjai nélkül.
A méz édes ajkak varázslatos meghittségben mozogtak az övén. Sosem érzett ilyet!
Elengedték egymást, de késve... valaki éppen elcsípte a csók végét.
Beckett tátott szájjal fordult a döbbent vaslady felé, aki a hirtelen sokktól megszólalni sem tudott.
"Lebuktunk" - gondolták egyszerre. És nem is akárki előtt. Victoria Gates akár ki is rúghatja ezért Castlet, és ezt Kate nem élné túl egykönnyen!

~ FOLYT.KÖVI.~

Fejlemények

Sziasztok!

Egy gondol küzdök! Nincs ihletem az Always story meg írásához, a jó hír az, hogy ettől függetlenül ma vagy holnap jön valami új! :D Egyszerre két történet fog működni a blogon, ha az egyik befejeződik automatikusan jön a következő story! :)

Napi rendszerességgel próbálok frissiteni, de nem ígérhetek semmit! :)